A Budapesti Műszaki Egyetem Villamoskari Tagozat Gyengeáramú Tagozata 1948-ban indult. Scultéty László, mint a Gyengeáramú Tagozat első hallgatója, 1948-tól napjainkig, 60 éven át, aktívan műveli az elektronikát. Elektronikus áramkörök kidolgozását, műszerek fejlesztését és gyártásba vitelét, elektronikus mérőberendezések létrehozását valósította meg. 40 évig dolgozott a Műszeripari Kutató Intézetben (MIKI), közben szakértői munkát vállalt a Gyógyszertani Intézetben, majd az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetben (KOKI) dolgozott, jelenleg is aktívan dolgozik többdimenziós biológiai jelek feldolgozásán. A gyógyászatban eltöltött évek eredményeit Dr. Vizi E. Szilveszter, az MTA rendes tagja, agykutató professzor méltatta levelében az ünnepségen:
„Először 1965-től a Gyógyszertani Intézetben, jelenlegi nevén a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetben dolgoztunk együtt.
Scultéty Lászlóval dolgoztuk ki az alternate üzemmódban működő stimulációs elvet, ami polarizációmentes ingerlést tett lehetővé. Angliai tanulmányutamról hozott strain-gauge bélyegek izometriás alkalmazását együtt dolgoztuk ki az ünnepelttel és Gulyás Antal munkatárssal. A kifejlesztett izometriás erőmérő széles körben terjedt el az egész országban, a magyar és több külföldi országban is a gyógyszerkutatás nélkülözhetetlen eleme lett.
Az Eltron kisvállalat keretében az általa kifejlesztett és gyártásra került elektrofiziológiai és farmakológiai műszerek is hézagpótlónak bizonyultak az 1980–1990 években a hazai orvostudománnyal foglalkozó intézmények számára.
Scultéty László 1994 és 2006 között az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetében dolgozott. Elsőként a vérnyomás és belső üreges szervek nyomásának mérésére szolgáló mérőrendszer kidolgozásával és számítógépes analízisével hatékony módszert hozott létre a kutatás számára. A biológiai jelek digitális zajszűrésére, modellillesztésére és optimalizálására kidolgozott módszerei nemzetközileg is elismerést váltottak ki. Scultéty László kiváló kutató, aki elméleti eredményeit gyakorlatban hasznosítja, hazánk egyik kiváló mérnökegyénisége. Innovatív, sokoldalú szakember, tevékenységének végső célja mindig megfelelő műszer vagy mérőberendezés létrehozására irányult.”
Az ünnepség szünetében felteszem a kérdést, hogyan lehetséges jelentős eredményeket elérni, ha ilyen sok kérdéssel párhuzamosan foglalkozik?
Válasz: „Én mindig csak az elektronikával foglalkoztam és ennek magas szintű művelése tette lehetővé, hogy sok területen alkalmazzam, így a híradástechnikában, szignálgenerátorok és modulációmérők fejlesztésében és gyártásában, hálózatelméleti kutatásban, különös tekintettel az aktív lineáris hálózatokra, aktív RC-szűrők fejlesztésében és gyártásában, mágneses vasveszteségmérők fejlesztésében, gyártásában, exportjában, elektrofiziológiai és farmakológiai műszerek fejlesztésében és gyártásában (Eltron kisvállalat), virtuális műszerezésben az MTA KOKI-ban, vérnyomás- és urethranyomás-mérő számítógépes rendszer létrehozásával, valamint kontrakciómérő-rendszer megvalósításával.
DNS-szintetizátor prototípusát hoztuk létre, ami vegyi úton, számítógépes vezérléssel a génszakasz egyes bázisait, az adott szekvenciának megfelelően létrehozza és összekapcsolja. Kidolgoztam az ideális erősítő létrehozásának elméletét, ami lehetővé teszi, hogy adott sávban a frekvenciamenet nagy pontossággal állandó, a fázis és a futási idő zérus legyen.
Végül kidolgoztam egy újszerű digitális szűrési eljárást, biológiai jelek zajszűrésére, valamint modellezésére, és optimális görbeillesztésére. A szűrő zérusfázisú, így az egyes biológiai válaszok csúcsai nem tolódnak el, és pontosabb digitális jelfeldolgozást biztosítanak.”
Életrajza
Scultéty László 1928-ban, Budapesten született. 1950-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem gyengeáramú tagozatán. Az aranydiplomát 2000-ben vette át.
1950-től 1990-ig a Műszeripari Kutató Intézetben, ill. a MIKI Méréstechnikai Fejlesztő Vállalatnál dolgozott. 1982-től mint fejlesztési főmérnökhelyettes, majd 1988-tól, mint a távlati kutatás és fejlesztési iroda vezetője.
1950–65 között egyenáramú erősítők, nagyfrekvenciás műszerek, szignálgenerátorok, modulációmérők fejlesztésével foglalkozott. 1961-ben KGM megbízásából elkészítette az „Elektroncsöves és Tranzisztoros Áramkörök” c. tankönyvet, ami sokáig alapjául szolgált az elektronika hazai oktatásának.
1965-ben jelentkezett aspiránsnak. 1965–78 között fő kutatási területe egyrészt elektronikus áramkörök analízis és szintézis módszerei voltak, különös tekintettel a toleranciaérzékenységi kérdésekre, másrészt aktív RC-szűrők számítógépes tervezésével és gyártásával foglalkozott. Érzékenységoptimalizálással foglalkozó publikációjáért Virág–Pollák kitüntetésben részesült.
Kandidátusi értekezését 1975-ben védte meg aktív RC-áramkörök optimalizálása témakörben. Az aktív RC-áramkörök területén nemzetközileg elismert szaktekintély, több nemzetközi konferencián tartott előadást, számos publikációja jelent meg, több alkalommal szekcióelnöknek hívták meg.
Foglalkozott mágneses vasveszteségmérő berendezések fejlesztésével, az első rendszert 1976-ban, Franciaországban helyezte üzembe.
1965-től, mint külső szakértő részt vett a Gyógyszertani Intézet elektrofiziológiai és farmakológiai kutatásában és több alapvető mérőrendszert dolgozott ki. A mérőrendszerek az ELTRON kisvállalkozás keretében sorozatgyártásra kerültek.
1985-től biotechnológiai műszerezéssel, ezen belül DNS- szintetizátor fejlesztéssel foglalkozott. Kutatási eredményeit 1988-ban Houstonban (USA) ismertette.
Az IMEKO konferenciák rendszeres előadója. Többirányú tudománypolitikai tevékenységet végzett TMB-szakbizottság és akadémiai bizottságok munkáiban. Jelenleg az Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottság tagja.
A Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesület, Elektronikus Műszerek Szakosztály volt elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Nyolc alkalommal rendezte meg az Elektronikus Műszer és Méréstechnikai Konferenciát, amiért Kruspér István-díjban részesült.
Igen sok szabadalom tulajdonosa, kétszer kapta meg a kiváló feltaláló arany fokozatot.
A Munkaérdemrend ezüst fokozatát kétszer nyerte el.
1991-től, mint nyugdíjas, tudományos tanácsadói, ill. önálló szakértői munkát végez. Elektronikus áramkörök hálózatelméleti kérdéseivel jelenleg is aktívan foglalkozik. 1993-ban dolgozta ki a zérus futási idejű hálózatok elméletét, amit az ECCTD’97 konferencián ismertetett.
A műszaki tudományok doktora fokozatot 1995-ben szerezte meg aktív lineáris hálózatok, valamint méréstechnikai realizációk témakörökben.
Jelenleg is aktívan részt vesz akadémiai bizottsági munkákban, MTA doktori és Ph. D. minősítési eljárásokban, valamint a Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Egyesület munkájában.
1995-óta az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetben (MTA KOKI) tudományos tanácsadói munkát végez, mint külső szakértő. Virtuális műszerezési elven mérőrendszereket dolgozott ki az intézet részére. A számítógépes virtuális műszerezés egyik hazai úttörője, eredményeiről több hazai fórumon számolt be. Jelenleg biológiai jelek digitális feldolgozásával foglalkozik.
Négy tankönyve, 31 tudományos publikációja ebből 15 nemzetközi, 16 hazai jelent meg. 16 nemzetközi, 19 hazai tudományos konferencián tartott előadást.
