Műegyetemi és HP-s kutatók, mérnökök olyan döntéstámogató technológiát hoztak létre, amellyel az emberi agy egyik fontos, hatékonyságot növelő működési jellemzőjét utánozzák. A hír jelentőségét növeli, hogy nem csak egy egyszeri laboratóriumi kísérletről van szó, amely több száz processzoros csúcshardvert igényel, hanem kiváló eredménnyel működtethető egy néhány processzoros, átlagos teljesítményű számítógépen, ill. számítógép- klaszteren is. Sőt, a technológia időközben már alkalmazásra is talált a nemzeti villamosenergia-rendszerirányító vállalatnál.

Segítségével pontosan és folyamatosan lehet előre jelezni a hálózat paramétereinek várható értékeit az elkövetkező percekben-órákban, és ezzel a korábbiaknál hatékonyabb, ezáltal gazdaságosabb rendszerirányítás megvalósulhat meg.
A technológia működésének megértéséhez valamilyen szinten az emberi agy működését is ismerni kell. Az emberi agynak (legalább) kétféle memóriája van. A rövid távú memória néhány tíz másodpercig képes az információkat tárolni. Arra szolgál, hogy segítségével folyamatosan tartani tudjuk a kapcsolatunkat a külvilággal az érzékszerveinken keresztül. Az agynak ezenkívül van egy hosszú távú memóriája is. Ide kerül be mindaz a tudás, tapasztalat, amelyet születésünk óta megszereztünk látásunk, hallásuk, egyéb érzékszerveink segítségével. Ha ide bekerül valami, akkor akár évtizedek múlva is képesek lehetünk felhasználni.
Az emberek élete – valamilyen értelemben – nem más, mint reakciók sorozata a külvilág ingereire. Ennek során mind a rövid, mind a hosszú távú memóriánkat használjuk.
Az informatikai rendszerek sokáig nem voltak képesek mindkét fajta működést hatékonyan támogatni/utánozni. A BME és a HP új fejlesztésének jelentőségét az adja, hogy úgy sikerült házasítani a kétféle működést, hogy hatékonyan lehet mind a „rövid távú”, mind a „hosszú távú” memóriát és a hozzájuk kapcsolódó képességeket is használni. A számítógép folyamatosan tarthatja a kapcsolatot a külvilággal, eközben egy hatalmas tudástár tartalmához is hozzáférhet. Így a korábbiaknál hatékonyabban (és egyre „emberibben”) tud működni, olyan komplex operatív döntéseket lehet most már vele hozatni, ill. emberi döntésekhez támogatást adni, amelyek korábban az igen magas költségek miatt nem voltak reálisak.