A nanoantennák készítése eddig rendkívül nehéz feladatnak számított. A KIT Nanoscale Science DFG-Heisenberg Csoportjának tagjai a megoldás érdekében az úgynevezett elektron fénylitográfiát alkalmazták. A siker két kutató, Dr. Hans-Jürgen Eisler és Matthias Wissert nevéhez köthető. A szakemberek az eredményeiket már publikálták is a Journal Nanotechnology nevű szaklapban.
Az arany nanoantennák fizikailag gyakorlatilag ugyanúgy működnek, mint a rádióantennák. A különbség csak az, hogy az utóbbiak mérete körülbelül 10 milliószor nagyobb. A nanoantennák előnye, hogy képesek fogni a több százezer GHz-es frekvenciákat, ennek köszönhetően az elméleti adatátviteli sebesség rendkívül nagy, elérheti a jelenlegi sebességek akár tízezerszeresét is. Ezzel párhuzamosan azonban rendkívül alacsony a fogyasztásuk. Így ezek az eszközök a későbbi optikai nagy sávszélességű hálózatok alapjai lehetnek.
Van még egy fontos szempont: a 1000 és 400 nanométer közötti fénytartomány az élőlényekre egyáltalán nem káros. A munkacsoport vezetője szerint a nanoantennák nem csak az információk továbbításában segíthetnek nekünk, hanem a segítségükkel akár egyes biomolekulákat is megvizsgálhatunk, ami eddig nem volt lehetséges. A mikrobiológia mellett további alkalmazási területként az új szenzorok, félvezetők és integrált áramkörök készítése, valamint a fotovoltaikus kutatások említhetők.
